Hogy jön ide Azahriah? Csak olvass tovább.
A legjobb útitársak: család, jókedv és egy titkos hős – a pótkulcs.
Vannak dolgok, amiket az ember soha nem felejt el, ha hosszabb útra indul. Bepakolod a bőröndöt, beteszed a szendvicset, a gyerek játékát, a felfújható úszógumit… és persze a legfontosabbat: a pótkulcsot. Na jó, az utolsó gyakran kimarad, pedig hidd el, nagyobb hasznát veszed, mint a szalámis szendvicsnek.
Mondhatnám, hogy még Orbán Viktor sem tudná jobban bizonygatni, mennyire lényeges egy tartalék slusszkulcs. Bár gyanítom, a tusványosi szabadegyetemen inkább más témák kerültek terítékre, mint például geopolitika vagy Brüsszel bírálata – de én biztos vagyok benne, hogy a több tízezres tömegben volt legalább egy ember, aki ott és akkor a fűben kereste a saját kulcsát.
Mert hát mi történik, ha az ember elveszíti vagy az autóban felejti a kulcsot? Ha van pótkulcs, minden rendben. Ha nincs, akkor… hát, akkor marad a falba öklözés, vagy a hívás a sarki autómentőhöz.
Székelyföldi kaland a Forddal
A mi kis családunk legutóbb Székelyföldön szembesült a nagy tanulsággal. Én voltam a sofőr, nálam volt a bicskakulcs (igen, ez a menő, gombnyomogatós fajta), azzal vezettünk át fél Erdélyen.
A bicskakulcs
Megérkezés után kipakoltunk, én meg a kulcsot nagyvonalúan bedobtam az ülésre. Hiszen úgyis pakolászunk még a csomagtartóban, mi baj lehet? Nos, a baj az, hogy a Ford Tourneo egy olyan típus, ami pár perc után lezárja magát – kulccsal együtt.
Én persze nagy boldogan lecsaptam a hátsó ajtót, majd délután egy kiadós kirándulással ünnepeltük a megérkezést. Visszatéréskor viszont belém nyilallt a felismerés: „A kulcs bent maradt az autóban!”
És itt jön a történet hősnője: a feleségem. Ő ugyanis, előrelátó asszony módjára, a retiküljében elrejtette a pótkulcsot. Igaz, nem bicskakulcs volt, csak egy egyszerű, fix száras, immobiliseres darab, de higgyétek el: akkor és ott ez maga volt a Szent Grál.
Nem látványos, de életmentő. A retiküljében lapult, mint egy titkos fegyver.
Így megúsztuk, hogy a saját autónkat kelljen feltörnöm. És ha valaki még mindig kételkedik: igenis kell pótkulcs, különösen, ha messzire indulsz!
És akkor jött Azahriah
Most jön a sztori csattanója.
Sétálunk a székelyföldi utcán, amikor a gyerekeim hirtelen felkiáltanak: „Ott van Azahriah!” Én próbáltam csitítani őket, mondván: „Ne zavarjátok, valószínűleg pihenni jött.” Mire végigmondtam, a három lurkó már a popsztár előtt állt.
Mint kiderült, a civilben Attilának (mint engem) hívott fiatalember végtelenül kedves és közvetlen. Egyből autogramot osztott a gyerekeknek, mosolygott, váltott pár szót – majd rohant tovább. Rövid találkozás volt, de elég ahhoz, hogy én is elkönyveljem: nemcsak tehetséges, hanem intelligens és szerény srác.
A tanulság
Na most akkor, mi a közös az autókulcs-másolásban, a tusványosi szabadegyetemben és Azahriah-ban?
Egyszerű: mindháromnál jobb, ha felkészülsz a váratlanra.
- A politikában is jöhetnek váratlan fordulatok.
- Egy popsztárral is összefuthatsz a legváratlanabb helyen.
- És az autókulcs… nos, az mindig akkor marad az autóban, amikor a legkevésbé számítasz rá.
Szóval, barátom, mielőtt útra kelsz, tedd el a pótkulcsot. Ki tudja, lehet, hogy Tusványosra menet pont Azariah nyitja majd ki neked az autót.
(Ha még nincs pótkulcsod, keress meg minket, kattints ide a kapcsolattartási adatainkhoz!)
#utazás #autókulcs #pótkulcs #Székelyföld #Tusványos #Azariah #családiutazás #tanulság #életmentőpillanatok #roadtrip