A kulcs, mint korszakalkotó, ősi találmány

Maga a kulcs szó a szláv eredetű „kluč” szóból származik,melynek „ljuka”, vagyis „kampó” kifejezés volt a gyökere, amely a kulcsok ősére utal.

A zárkészítés kezdetleges megoldásai az ókori (egyiptomi) társadalomban jelentek meg először, ezek a reteszek fából készültek, lényegük, hogy az ajtó szélétől kis lapokat csúsztattak be az ajtókeretbe vésett résbe és ezeket csak belülről lehetett használni, kívülről észrevehetetlen volt.

Később (a fosztogatások, rablások elkerülése végett) úgy fejlesztették tovább a zárat, hogy kívülről is be lehessen tolni a reteszét. Megoldásként egy rést vágtak az ajtón, amelyen keresztül egy görbe végű pálcával kívülről is hozzáfértek a reteszhez. Ha valaki azonban hosszabb időre hagyta el a házát, akkor madzaggal és agyagpecséttel zárta le az ajtaját, amelyet szintén nem volt szokás feltörni.

Feljegyzések alapján érdekességként szolgált, hogy már I. e. 300 körül használtak olyan zárat, ahol a zár reteszének egyik oldala fogasléc volt, melyet S alakú kulccsal mozgattak. A kulcs egyik része a fogantyú, másik része a kulcs „nyelve” volt, mellyel a reteszt mozgatták úgy, hogy amikor a kulcsot elfordították akkor a nyelv a retesz fogai közé kapcsolódott.

A fémek sorozatos megmunkálása felgyorsította a zárak fejlődését, ennek következtében a reteszekből kifejlődtek az átfúrt zárak, a kampós végű, benyúló pálcák helyébe pedig a kisebb fém kulcsok léptek.

A Római Birodalom vagyonosabb polgárai számára a kulcsok státusz szimbólumot jelentettek, éppen ezért hogy mindenki számárá észrevehető legyen, övükre akasztva hordták.
A kincseket, ékszereket, ezüstneműt, pénzt vasveretes ládákban tartották, amelyeket vastag fém pántokkal erősítettek oda a padozathoz.
Jellegzetes volt, hogy a kulcskészítők mindig igyekeztek szépen kicifrázni a kulcsok fejét, melynek a tolla többfogú volt.

A tudomány fejlődésével a rómaiak sárgarezet használtak a zárak készítésére, melyeket sorozatban is képesek voltak gyártani. Ezeket a zárakat szintén kulccsal nyithatók voltak.
Kialakították az ún. csapó-zárakat, majd a zárbetétet, melyet a kulcs és a retesz közé rögzítették.

Kapunyitásra zárszerkezetként volt: az ajtó belső részén egy keresztrudat helyeztek el, majd a kulcs villáit az ajtóba vésett résbe helyezve elfordították és a tolózárat el lehetett húzni.

A későbbi fejlődés során a zár elcsúsztatását már laprugók akadályozták meg, melyeket a kulcs fogai nyomtak az ajtóhoz, így lehetővé vált a keresztrúd elmozdítása.

Középkori zárszerkezetek, kulcsok:

Lakatszerkezetek:

A középkorban különféle lakatszerkezetek terjedtek el, némelyiken a kulcs fogaival emelték meg azokat a rugókat, amik megakadályozzák a lakat kinyitását. A kulcsot a lakat alján található nyilásba kellett behelyezni, a kulcs fogai az lemez alsó végén vágott lyukakon emelték meg a laprugókat, így már szét lehetett húzni a zárat és a kengyelt.

Az U alakú kengyel lakatoknál a zártest nyitása után két külön darabot alkotott, itt két nyílhegy alakú kettős laprugóból állt a zárszerkezet:

Ez a szerkezet a vezetőrúdon található fémlapot csavarással mozgatta, mely a nyíl alakú kettős laprugót szorította össze ezzel kinyitva a zárat:

Később, a 18. században találták fel a fordulatos zárat, mely a mai napig egyes zárszerkezetek alapja. A fordulatos zár a kulcs forgatásával működtethető. Yale kísérletezett azon a megoldáson, mely az ejtőreteszes elvet összekapcsolta a forgókulcsos megoldással. A zár alapeleme a retesz melletti elzáró, amely a reteszt akadályozta meg az elmozdulásban.
Később fia tovább fejlesztette ezt az elgondolást. Kialakították a kilincsnyelvet, melyet már nem kulcs, hanem kilincs mozgatott. Ő már ezeket a zárakat gyártotta és forgalmazta, mindezt 1860-tól.

Az első komolyabb reteszzárat Robert Barron szabadalmaztatta 1778-ban. 1784-ben Joseph Bramah szabadalmaztatta a biztonsági zárat. Jeremiah Chubb vaskereskedő megalkotta az úgynevezett érzékelős zárat. Ez a zár 1851-ig bizonyult feltörhetetlennek. A zártörténelem egyik fontos mozzanata az volt, amikor James Sargent feltalálta az első cserélhető kulcsos kombinációs zárat. 1873-ban ő alkotta meg az időzáras mechanizmusú, úgynevezett időretesz zárat is, őt tartják a modernkori zárak ősatyjának.

Az első lakatot a Master Lock cég megalapítója, Harry Soref készítette 1924-ben.

A technikai fejlődésnek köszönhetően, a 20. században megjelentek az elektronikus zárak.

Magyarországi emlékek, használati tárgyak:

XV. századi lakat és kulcs:

Vasból készítették, Piber Benedek visegrádi várnagy címerével, 1479-ből. Valamint a hozzá tartozó vasból készített lakatkulcsot.

Vas lakatkulcs:

14. század gótika
Henger alakú lakatba betolható vaskulcs. A lakatokat ajtók és ládák lezárására használták:

Vas ajtókulcs:

Kovácsoltvas egyszárnyú ajtókulcs:

Vas V-lakatkulcs:

Kovácsolt vas V-lakat kulcsa négytagú szárnyának töredéke. A lakatokat egyaránt használták ajtók és ládák lezárásához:

Vaskulcs. 15.sz.:

Vas ajtózárhoz tartozó kovácsoltvas egytollú kulcs:

és végül egy gótikus stílusú, kovácsolt vaskulcs Görgõsrõl: